Hipnózis a pszichoterápiában

A hipnózishoz hasonlóan kiváltott módosult tudatállapotokat már több mint négyezer éve használják gyógyításra. Azonban egészen az 1960-as évekig a hipnózis háttérbe szorult. A módszer segítségével az ember ellenőrzött körülmények között érhet el módosult tudatállapotot, mely során a páciens belső, öngyógyító folyamatainak mozgósítását, személyiségének érését, fejlődését tapasztalhatja. Hogyan váltható ki a hipnózis? Kinél alkalmazható, és mikor nem érdemes használni?

Hilgard és Orne ellenőrzött körülmények között végzett empirikus kutatásai mentén sikerült feltárni az elvárások, attitűdök, kontextuális hatások jelentőségét, valamint sikerült elkülöníteni a hipnózis lényegéhez tartozó jelenségeket a műtermékektől – ilyen volt később a hipnózis alvásszerűség mítoszának megdöntése, melyet Bányai Éva neve fémjelez. Ezen túl megállapították, hogy a hipnózis iránti fogékonyság egy stabil személyiségvonás. Feltárták a hipnózis hatásmechanizmusát és idegélettani hátterét, és az autoriter, direkt hipnózismódszer is kiegészült megengedő, indirekt hipnózistechnikákkal.

Mi is az a hipnózis?

A hipnózisra – a kutatási eredmények alapján kialakított szociálpszichobiológiai modell szemléleti keretében – önálló pszichoterápiás modalitásként tekinthetünk. Maga a hipnózis olyan társas interakció, sajátosan módosult tudatállapot, amelyben az egyik személy (a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul. A hipnoterápia pedig olyan pszichoterápiás folyamat, amely hipnózist használ a terápiás folyamat előmozdítására. Fontos eleme a szuggesztió, ami lehet direkt és indirekt is, valamint a hipnoterapeuta és a páciens intenzív áttételi kapcsolata.

A hipnózis hatása az idegrendszerre

A hipnotikus módosult tudatállapot a központi idegrendszerben, periférián okoz markáns változásokat: a talamokortikális szinkronizációs hatások következtében kialakuló kérgi szinkronizáció, a fokozott hippokampális eredetű théta-aktivitás a kortikális arousal nemspecifikus csökkenését jelzi, ami elősegíti a környezeti feltételektől való időleges elszakadást.

Nemcsak relaxációs hipnózisban, hanem az aktív-éber eljárás során is csökken az éber kontrollhoz képest a szívfrekvencia és a pislogás mennyisége, valamint a paraszimpatikus tónus viszonylagos túlsúlya jelenik meg. Élettani változások mind a centrális, mind a perifériás fiziológiai mutatókban megmutatkoznak, ami azt bizonyítja, hogy a hipnózis valódi pszichobiológiai változásokkal járó módosult tudatállapot.

Hipnoterápiás technikák: direkt, indirekt, aktív-éber

A hipnózisindukció az a folyamat, ami lehetőséget teremt a hipnoterapeuta és a kliens számára, hogy egymásra hangolódjanak mind kognitív, mint interperszonális szinten. Mindez elősegíti a módosult tudatállapot és az archaikus bevonódás kialakulását, ami a hipnózis alapjául szolgál. Hipnotikus állapot bármilyen nyugodt körülményt biztosító helyiségben lehetséges, lényeg, hogy a személy kényelmesen helyezkedjen el – érdemes figyelni, hogy a fej megtámasztható legyen. Direkt technikáról akkor beszélünk, ha a hipnotizőr közvetlen utasításokkal irányítja a hipnotizáltat. A stílusa lehet autoratív vagy megengedő. Előbbi kvázi „parancsok” adásával éri el a hipnózis állapotát, hátránya pont ebből az attitűdből fakad: gyakran erős ellenállást eredményez a pácienseknél. Ezzel szemben a megengedő technikák hagyományosan relaxáción alapulnak, így a szuggesztiók többnyire az izmok ellazítására irányulnak – ezzel létrehozva a hipnózis állapotát. Az úgynevezett „anyai stílus” a megengedő, mely során a hipnotizőr saját érzelmi szinten is bevonódik egy érzelmileg megnyugtató légkörben. Előnye, hogy a hipnotizőrök empátiás átélése segíti a verbálisan nem megfogalmazható feszültségek mentális feldolgozását.

Az autoratív „apai hipnózis” során a hipnotizőr határozottan vezeti, irányítja a hipnotizáltat, saját szándékai és elképzelései korlátozhatják is a páciens önálló kezdeményezéseit. A stílus különösen hatékony biztonságra vágyó – például elbizonytalanodással küzdő neurotikus – kliensek számára. Végül a „baráti stílus” az, amit főleg aktív-éber hipnózisban alkalmazunk. Ilyenkor a két személy egyenrangú, kapcsolatuk komplemeter. Mindez segít a betegnek aktivitása, énereje fokozásában.

Milton H. Erickson nevéhez fűződik az ericksoni indirekt hipnózis, amely a páciens saját tudattalan mintáihoz való hozzáférésre és azok aktivizálására épít. Az elképzelés szerint indirekt módon, követés (pacing) és vezetés (leading) módszerével a terapeuta és a páciens egymásra hangolódnak, és ennek mentén, egymásra figyelve érik el a kívánt hipnotikus állapotot.

Bányai Éva megfigyelte, hogy az aktivitás szint fokozódásakor hipnotikus állapot jöhet létre. Nevéhez fűződik az aktív-éber hipnózis módszerének kidolgozása, mely során a páciens nagy ellenállású kerékpár-ergométert tekerve a figyelmet és aktivitást kiemelő verbális szuggesztiók hatására éli át a hipnózist. Így a passzív relaxációt fizikai aktivitás váltja fel. A módszer segítségével a páciens képes saját énjét még pontosabban megélni, és lehetősége van érzéseihez közelebb kerülni. Különösen szorongást, depressziót, kiemelt szellemi vagy fizikai teljesítményt okozó vagy követelő helyzetekben javallott a módszer.

A hipnózis mint terápia

A hipnózis önálló alkalmazásának célja, hogy elősegítse a módosult tudatállapot pozitív hatásait, a kóros élményfeldolgozási, magatartási mintázatokon alapuló tünetek csökkenését és új, adaptív formában való megjelenését. Mindezzel elősegíti a páciens belső, öngyógyító folyamatainak mozgósítását, személyiségének érését, fejlődését.

Más terápiákba ágyazva, kiegészítésként is alkalmazható a módszer a gyógyulás iránti motiváció erősítésére, a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat intenzívebbé tételére, a terápiás folyamat facilitálása és a védekezési mechanizmusok könnyebb leküzdésére.

Alkalmazási lehetőségek és kontraindikáció

A hipnózis megkezdése előtt részletesen meg kell ismerni a beteg mentális és fizikai állapotát, élettörténetét, aktuális pszichológiai problémáit és dinamikáját, valamint a hipnoterápia iránti motivációjának, előtörténetének és hipnózissal kapcsolatos hiedelmeinek pontos hátterét. A hipnoterápia ellenjavallott organikus agykárosodás, cirkuláris pszichózis mániás és depressziós fázisában, valamint mentális retardáció esetén.

Hatékonyan alkalmazható hangulatzavarok, szorongás, fóbiák, pánikzavarok, disszociatív zavarok, pszichoszomatikus és pszichofiziológiai rendellenességek, traumák, kapcsolati problémák, karakterneurózis eseteiben. A terápia során kiemelten figyelni kell az időkeret betartására. A páciensnek mindig vissza kell térnie az ülés után a valósághoz. Ha az állapota nem javul a hipnózis hatására, akkor a módszer alkalmazását be kell fejezni. A hipnoterápia más pszichoterápiáknál gyorsabb, de egyetlen alkalom ritkán elég a gyógyuláshoz (kb. 3-6 hónap, bizonyos fájdalmi tünetek csökkentése: kb. 6-10 óra).

Forrás: Nagy Vanda jegyzet alapján

Felhasznált szakirodalom:

Bányai, É., és Benczúr, L. (2008). A hipnoterápia mint önálló pszichoterápiás modalitás. In. A hipnózis és hipnoterápia alapjai. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bányai É, Benczúr L. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 543-558.

Vértes, G. (2015). Hipnoterápiák In. Szőnyi, G. (szerk.) A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 290-297.