Köszöntő
A daganatos betegségeket az emberiség nagyon régóta a rosszindulatú betegségek körébe sorolja. Napjainkban a nyugati kultúra úgy tartja őket számon, mint kiszámíthatatlan, szörnyű, gyógyíthatatlan sorscsapásokat; szinte misztikus félelem alakult ki velük kapcsolatban. Aki átélte, vagy szerettei, rokonsága, ismerősei körében tapasztalta ennek lefolyását, kezelését és következményeit, az tudja csak igazán értelmezni a fenti gondolatokat. Ez a helyzet lelkileg nagyon megterhelő. Elsősorban a betegnek, de családjának, környezetének is. Anélkül, hogy tudnánk, tudattalan hárítások mozgósítása indul el bennünk, mert olyan krízist kell átélni, amit a szokványos módon kezelni nem lehet. Az életösztön azonban nagy, minden személyiségben létezik azonban a rá jellemző krízismegoldó képlet, ami azt jelenti, hogy olyan módon reagál pszichésen (lelkileg) a diagnózisára és később a kezelési folyamatra is, amit már ismerhet korábbi nehéz élethelyzeteiből. Ez a felismerés azért nagyon fontos, mert ezzel megérthetővé és kiszámíthatóvá válik az érzelmi reakciók nagy része, ezáltal pedig a kezelésük is. Ennek előhívása kulcskérdés. A rák diagnózisa után minden betegnek és vele együtt az egész családnak újratervezésre van szüksége. Nem folytatódhatnak tovább a jól megszokott mindennapok, a beteg nagy valószínűséggel nem lesz képes - legalábbis egy ideig - ellátni az addigi feladatait, hetekig, hónapokig fizikailag és lelkileg is megterhelő kezeléseknek kell alávetnie magát. Mindez feszültséggel, félelemmel, bizonytalansággal járhat, ami még egy egyébként lelkileg teljesen ép embert is jócskán meg tud viselni. Onko-pszichológiai ismereteimet a legjobb szakemberektől tanultam, melyet számos daganatos beteg farmakológiai kezelési és gyógyulási folyamatában és az érte aggódó családtagjainál alkalmaztam sikerrel, eredménnyel. Keressenek, forduljanak hozzám és munkatársaimhoz bizalommal.
Baranya Istvánpszichológus
onko-pszichológus