Az onkopszichológia egy fiatal, új tudományterület, amely a daganatos betegek pszichés kezelésével, kísérésével foglalkozik, de gondot fordít a beteg családjára és a közvetlen környezetére is. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem irányul a rák diagnózisát és kezelését tartósan túlélő betegek életminőségére és annak javítására. A rák kezelése műtéti beavatkozással, és/vagy kemoterápiával, és/vagy sugárterápiával történik. Ennek hatékonysága akkor lehet sikeres, ha az egyes krízishelyzetekben a lelki megpróbáltatások is kezelve vannak. Az onkopszichológia ezt a területet öleli fel. Hatékonysága a beteg és az onkopszichológus folyamatos kapcsolatában, terápiájában, az onkológus, az ápolók és a folyamatos együttműködésével alakult ki.

Az onkológusnak fel kell ismerni, hogy nem elég csak kemoterápiát, sugárkezelést alkalmazni, műteni és fizikailag kezelni a beteget. Az onkopszichológiai ellátás rengeteget tud javítani a betegeknek az együttműködésén, közérzetén sőt, nem csak a pszichés mutatóin (stressz, depresszió, szorongás szintjén, vagy a hangulatán) hanem az onkológiai betegségek szempontjából a végkimenetelen is. Öt-tíz éves túlélésben is lemérhető az, hogy akik kiegészítő pszichoterápiás ellátásában részesülnek , jobb kimenetelt mutatnak, mint azok, akik pusztán az onkológiai kezelést kapják. Rendkívül fontos a gyógyulási fázisban az onkopszichológus szerepe, de a rehabilitációs szakaszban is. Sokan félnek a visszaeséstől, vannak akik állandóan az internetet bújják, összeolvasnak, összekombinálnak minden „szamárságot”, ami megzavarja, sőt még nagyobb bizonytalanságba, szorongásba taszítja őket. Ezt partnerük, családjuk, de még a munkahelyük is nehezen viseli. Ezért is fontos a szakember onkopszichológus szerepe.

Az első találkozáskor a bizalom megteremtése, a nyugalom megszilárdítása a cél. A pszichológus átbeszéli a beteggel a problémát, a gondokat és a lehetséges kiutat. Sok bíztatásra, motiválásra van szükség és nagyon fontos beszélni a már gyógyult, tünetmentes korábbi estekről. Második alkalommal részletes állapotfelmérésre kerül sor. Személyiség, klinikai és más pszichológiai tesztek, valamint alapos elbeszélgetés után – anamnézis formájában - alakítja ki a pszichológus a beteg személyiségprofilját. Előfordul, hogy a családtagokat is bevonják, a velük történő heteroamnézis, interjú sokat segíthet a terápiában. Részletesen felderítik a beteg háttér körülményeit, mert így tudnak személyre szabott segítséget adni. Általában az onkológust is felkeresi a pszichológus, konzultál vele, így az orvos, család, beteg és a pszichológus folyamatos kapcsolatban áll, egyfajta teamet alkotnak. A beteg ezzel nagyobb biztonságban érzi magát.
A legszerencsésebb, leghatékonyabb, ha a beteg már a betegség diagnosztizálása után azonnal felkeresi az onkopszichológust, de gyakorta a pszichológusi beavatkozás, intervenció a betegség különböző fázisában történik.
• amikor szembesül a diagnózissal
• amikor a rendszeres vizsgálatok zajlanak (kórházi körülmények, sok hasonló beteg között)
• amikor a kemoterápiára, sugárkezelésre készül
• amikor a gyógykezelés történik és az esetleges mellékhatásai gondot jelentenek
• amikor műtétre kerül sor
• lábadozás alatt
• esteleges palliatív, hospice időszakban
• rehabilitáció után
• utókezelések alatt

A folyamat leglényegesebb része a pszichoterápia, de mivel minden ember más, ezért különbözőek a szükségleteik, a terápiás technikák is. De az is nagyon fontos, hogy ne egy csodavárásként tekintsen a beteg a kezelést és ne várja, hogy a pszichológus majd minden gondot eltüntet, mindent megszüntet. Ez egy felnőtt terápia, ahol felnőttekkel, felnőttek megegyezése alapján történik a terápiás folyamat.
Mindezekhez rendezett pszichés állapot kell, amely komoly belső kontrollt feltételez a betegtől. Kulcskérdés a külső pozitív megerősítés és a krízishelyzeteken való átsegítés is. Az onkopszichológia tartalmas és eredményes segítséget nyújthat: fájdalomcsillapítás, pozitív élmények rögzítése, előhívása, derűs jövőkép kialakítása, optimizmus, életminőség javítása és az esetleges távozás „könnyebbé” tétele…
Nem kell azonban megijedni, rengeteg a gyógyult egyén, akik tapasztalatot, jó gyakorlatot, motiváltságot, erőt adnak a betegeknek.